Ezen a napon is korán keltünk, reggeliztünk, pakoltunk, takarítottunk, majd elhagytuk a szálláshelyet.

Az egyik leglátogatottabb svájci városba, Luzernbe utaztunk. A turizmus fellegvárát a festői szépségű Luzerni-tó és a várost körülvevő Pilatus és Rigi hegyek tették híressé. Több más híd mellett a világ legrégebbi fedett fahídja a Kapellbrücke köti össze az óvárost és az újvárost. Az idegenvezető elmondta, hogy a híd 1332-ben készült, de sajnos egy tűzeset miatt szinte újra kellett építeni. Szerencsére teljesen rekonstruálni tudták, de a homlokzatán lévő, háromszög alakú, középkori festmény viszont menthetetlenül odaveszett. A híd közepén található Luzern egyik ismertetőjele, a nyolcszögletű alapra épült víztorony. Sétánk során a 170 méter hosszú hídról a város központi épületeire is ráláthattunk.

Az északi védelmi vonalat alkotó városfalat és az őrtornyokat sétánk során és az autóbuszról is megtekinthettük.

Luzernből továbbutaztunk Zürichbe. Itt kettévált a csoport. A felnőttek többsége és a gyermekek egy része sétát tett a városban és ott a fontosabb nevezetességeket tekintette meg.

Húsz gyermek két kísérővel a Google központba ment egy előre egyeztetett programra. A csoportot 4 magyar informatikai mérnök várta, akik bemutatták az ott folyó munkát. Pontosabban inkább azokat a körülményeket, amelyek az ott folyó munkát segítik: pihenő és relaxáló helyiségek extra körülmények között, csúszdák a gyorsabb közlekedéshez, játéktermek a kikapcsolódáshoz és 30 méterenként ingyenes étkező helyek. Mindenkinek kivétel nélkül páratlan élményt nyújtott a Google központ megtekintése.

Utolsó állomásunkra már újra együtt utaztunk. A kis európai monarchiába, Liechtenstein Hercegségbe - mely Svájccal határos - a késő délutáni órákban érkeztünk meg. A Rajna völgyében fekvő törpeállam fővárosában, a hercegi család székhelyén, Vaduzban álltunk meg. A havas hegycsúcsok előterében pompásan mutatott a hercegi palota. Rövid szabad programot is kaptunk, amikor elkölthettük maradék frankjainkat finom svájci csokoládéra.

Éjszaka hosszú út várt ránk, melyet kellemes énekléssel készítettünk elő. A fáradtságtól aztán hamar elcsendesedett mindenki.

A tanulmányúton történelmi, földrajzi információkhoz jutottunk idegenvezetőnktől és saját tapasztalatunk által. Különösen dicséretes, hogy a kötelező feladatokon túl többen próbálták német (esetleg angol) nyelvtudásukat kamatoztatni és ismerkedni más turistákkal. Sokan érdeklődtek magyarországi vendégmunkásoktól körülményeikről, arról hogyan jutottak ki ebbe a szép országba és ott hogyan jutottak munkához. Dicséretes az is, hogy a rutinosabb utazók közül már olyan is akadt, aki maga szervezett meg - előzetesen levelezett le - egy programot.

Tanulóinkon már az európaiság csírái látszódtak.